Tegnap este Léna bevonult a fürdőbe cikkeket olvasni, mert ott melegebb volt, és nagyon fázott - ami nem csoda, hiszen rövidnadrágba flangál, ez a pizsamája. Én ennek örültem, legalább nyugiban és csendben telt az estém, tudtam olvasni és pihenni.

Ma hidegre és rossz időre ébredtünk, 4 fok volt napközben a legmelegebb. Ezért úgy döntöttem, hogy felavatom a bakancsomat, a télikabátot, a harisnyát és a sapkát. Úgy néztem ki a városban, mint egy jegesmedve, de legalább nem fáztam, és jól éreztem magam. :)

10 után kezdődött egy kicsit a gyermekjóléti órám. Egy 60 fölötti nő tartja, aki alig beszél angolul, és tipikusan úgy néz mint egy nagymama. Nagyon kedves és aranyos volt, de furcsa, hogy alig beszéli az angolt, és ő tanít cserediákokat. Az óra eljeén bemutatkoztunk, meséltünk magunkról egy pár szót, majd a gyermekjólétről kellett beszélgetni. Nagyon elveszettnek éreztem magam, ugyanis szinte semmit sem tudtam erről a témáról, én csak egyszerű érdeklődőként ültem be. A többi diák mind óvónő, vagy tanár lesz, úgyhogy nekik kellett már ilyet tanulni az otthoni egyetemükön. Remélem azért nekem is hasznomra válik, végülis érdekel a téma, habár most még teljesen kínai nekem. Viszont amikor elmondta hogyan kell teljesíteni a kurzust egy kicsit elkeseredtem... Csoportosan kell 1 órás (!) prezentációt tartani valamelyik könyvből, és egyenként egy 5-7 oldalas beadandót írni. :( Úgy éreztem, ez túl sok nekem... Egy bolgár és egy finn lánnyal kerültem egy csoportba, kedvesnek tűnnek, csak az a baj, hogy alig értem mit mond a bolgár lány, olyan érthetetlen akcentusa van.

Eldöntöttem, hogy erre az órára nem fogok 150 %-osan teljesíteni, mert már nincs rá egyszerűen kapacitásom. Nem tudok az otthoni és az itteni kurzusokra is minden beadandót tökéletesen megcsinálni. Mivel az esszé főleg saját véleményből áll, ezért ott tudok rizsázni, és hozzá csak 50 oldalt kell elolvasni egy könyvből. Ezzel csak az a baj, hogy az a könyv csak 2 napra kölcsönözhető a könyvtárból, és nincs is sok példány belőle... :/ A kiselőadástól pedig nagyon félek... Szerintem mi nem fogunk 1 órán keresztül beszélni, mert csak 3-an vagyunk egy csoportban, és ez az egy óra magában foglalja a beszélgetést is a témáról. Jövő héten ellátogatunk az SOS Gyermekfaluba, utána pedig egy finn-orosz óvodába. Biztos érdekes lesz. A többi előadáson pedig meghúzom magam, figyelek, és próbálok minél több infót összeszedni erről a témáról.

Az vígasztal, hogy mostmár minden finn kurzusnak tudom a követelményét, be tudom ösztani az időmet (ami elég szoros lesz), mostmár elméletileg nem jöhet újabb meglepetés a tanulmányokkal kapcsolatban. És a finn kultúra órám a héten befejeződik, megtartottuk a kiselőadást és megírtam a beadandó dolgozat rám eső részét is.

Miután visszagyalogoltam a szállásra megebédeltem, és összeszedtem magam, hogy neki tudjak látni a kutatási terv kijavításának. Miközben ültem a gép előtt és szakirodalmaztam megdöbbenve láttam, hogy kinn havaseső esik!!! Ez abban a pillanatban nem érintett valami jól, elég szürke idő volt kinn, és a sulis követelmények miatt nem is voltam valami jó formában, de utána hála Anya bíztató e-mail áradatának összeszedtem magam, és nekiláttam megírni a kutatási tervet. Szerencsére elég jól haladtam, még angolt fordítani is maradt időm. Ez új erőt adott nekem és megnyugtatott, hogy ha nekilátok, akkor minden sikerülni fog, csak el kell határozni. Mostmár sokkal jobban érzem magam, hogy egy dolgot sikerült kipipálni a teendők közül. De van még bőven, úgyhogy csütörtökön és pénteken szigorúan tanulok! Különben nem végzek vele, mire Albert ideér jövő héten! (Már nagyon várom, de még az is elég távolinak tűnik... Szerintem majd csak jövő héten leszek teljesen lázban.)

Mindezek után nyugodtan Skypeoltam az otthoniakkal, úgy érzem sikerült teljesíteni a mára kitűzött terveket, és ismét egy nappal kevesebb, és otthon leszek! ;)

Holnap finn óra előtt szeretnék még tanulni egy kicsit, le vagyok maradva a szavakkal és a nyelvtannal is, majd 5-re megyek Katihoz, vacsit főzünk, megnézzük a meccset (U20 negyeddöntő, Ghána-Magyarország) és elköszönünk Miklóstól, aki szerdán utazik haza.

Este jövök és újra jelentkezem! Addig is sok puszi nektek!