Ma reggel Léna ébresztett, ugyanis suli előtt még el akart intézni egy-két dolgot, úgyhogy időben keltünk. Őszintén megmondva sosem pihenem ki magam igazán, mert este mindig arra kell elaludnom, hogy Léna még motoszkál, gépel, pakol vagy éppen vacsizik. Így nem olyan relaxáló a pihenés, mintha otthon a saját ágyamban csendben végiggondolnám a napom, de nem panaszkodom, mert olyan fáradt vagyok, hogy általában minden nap 15 perc alatt elalszom bármilyen zajban. :D Múltkor a szomszédban tartott házibuli se zavart igazán...

Elkísértem Lénát egy darabig, utána bevásároltam, vettem mindenfelé kaját ebédre, sőt már egy pár dolgot október végére is, amikor Albi jön! Reggel megint szép napos, de hideg időnk volt, délutánra pedig újra elborult az ég, szürke felhők lepték el az eget. Reggeli után felmostam a szobát, kitakarítottam és közben rádiót hallgattam. Egy újabb tipp azokra a napokra amikor szomorú leszek... Csak rádiót kell hallgatni, és közben elfoglalni magad, és máris jobb. Egy kicsit úgy éreztem magam, mintha otthon takarítanék, ugyanis mindig szól közben a zene, anélkül nem tudok söprögetni. :)

Takarítás után elméletileg nekiláttam fordítani, de a gyakorlatban először interneteztem egy kicsit. :) Pihenésképp honfoglalóztam, és végre tudtam beszélni Albival is, megnyugodtam hogy jól van, nincs komolyabb baja. Közben lefordítottam 4 cikket, amit kitűztem mára.

Miután kiléptem a fürdőszobából egy sipító hang csapta mega fülemet... Valószínűleg megszólalt a tűzjelző. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, most kimenjünk az épületből, vagy ne foglalkozzunk vele és maradjunk benn. Kinéztem a folyosóra, és csak azt láttam, hogy minden szobából fejek kukucskálnak ki, hogy megnézzék mi történt. Nagyon vicces volt. :) Kb 10 perc után magától abbamaradt a sípolás, arra gyanakszunk, hogy valaki a szobában cigizett, és bekapcsolt a füstjelző.

Estére megint elfáradtam, jól fog esni ma is ágyba bújni. Így utólag visszagondolva nem tudom miben fáradok el ennyire minden nap, szerintem az új környezet és az angol az oka. Holnap reggel találkozok a finn kultúrás csoporttársaimmal, megbeszéljük a kiselőadásunk anyagát és összeállítjuk a diasort. Utána Katival ebédelek, és délután együtt sétálgatunk a városban. Ez a hétvége Katiról fog szólni, szinte végig együtt leszünk... :) Már várom!

Sok puszi nektek, a balástyaiaknak jó falunapozást! Közben azért gondoljatok rám is! :)