Ma reggel korán kellett kelnem, mert ma találkoztam a Traffcic Psychology (Közlekedéspszichológia, máshogy nem tudom lefordítani, mert nálunk ilyen nincs) tanárral. Egy fiatal fickóra számítottam, valahogy a pszichós tanárokról ilyen séma él bennem, de egy idősebb, elég közvetlen férfi a tanár. A folyosón vártam, odajött hozzám, és bemutatkozott, sejtette, hogy rá várhatok. Bementünk a szobájába, kérdezett egy pár dolgot, hogy mégis miért érdekel a téma, miket tanultam eddig, majd pedig elmondta hogy mi is ez a Traffic Psychology. Elég érdekesnek tűnt, kezdtem lelkesedni, ám amikor elmondta hogyan tudnám teljesíteni a kurzust, egy kicsit elkeseredtem... Egy hatalmas könyvet ki kéne olvasnom, hogy legyen fogalmam a témáról, majd a kezembe nyomott vagy 100 oldalnyi tudományos cikket kinyomtatva, plussz egy további lapon még párat felsorolt, hogy ezeket kéne elolvasnom és egy 10 oldalas kommentet írni róla... Húúú, én csak pislogtam, főleg amikor megtudtam, hogy a tankönyv egyetlen könyvtárban lévő példánya ki van kölcsönözve, és már van rajta egy előjegyzés, én vagyok a 2. a sorban, ami azt jelenti, hogy leghamarabb november közepén kapom meg a könyvet... :/ Nem lesz könnyű meló megírni, de össeszedem magam és sikerülni fog!
Délben kezdődött a finn órám, ma tanultuk a napokat és a hónapokat. Képzeljétek, minden hónap nevének külön jelentése van. A február például gyöngy hónap, ha jól emlékszem. A november jelentése nagyon megdöbbentett: a halott hónap. Nem tudom, hogy ez az idő miatt, vagy a hallottak napja miatt van-e, mindenesetre nem valami bizalomgerjesztő. Jó lehet ilyen hónapnévvel rendelkezni... :P
Óra után megebédeltünk Lénával a menzán. Párolt kelbimbót ettem, nagyon fini volt. Ez is egy olyan kaja, amire már otthon is régóta vágytam. :) Viszont nem tudok olyan jóízűen enni, mint otthon. Hiába, csak a magyar kaják a legfinomabbak. Nomeg persze akkor esik jól igazán az étel, ha a családi asztalon fogyasztod. És akkor már az sem számít, hogy spenót, vagy töltött csirke.
Kaja után sétáltunk egy kicsit a városban, megnéztünk egy aktik boltot, régi fényképezőket kerestünk Lénának. Közben láttam újabb helyeket, ahova még el kéne néznem, jó lenne felfedezni minden zegzugát Helsinkinek, vagy legalábbis a belvárosnak. Mondjuk van még rá időm bőven, nem kell kapkodni. :P
Miközben sétáltam haza hallgattam az MP4 lejátszót, és figyeltem az embereket. Két fickó asztronatutának öltözött be, alig tudtak sétálni, és így hülyéskedtek az utcán. Nagyon ranyosak voltak. :) Utána egy kiállítást láttam az egyik téren, ahol adtak egy héliumos lufit. Komolyan mondom, az a lufi, és a lány mosolya, akitől kaptam felvidított. Milyen furcsa, hogy ilyen kicsiny dolgok ekkora hatással lehetnek rád. Ezeket az apró örömöket keresem itt, sok erőt lehet meríteni belőlük!
Délután Bibliakör volt Espooban Espooban. Találkoztam Katival, aki kapott egy csomagot otthonrón az anyukájától. És képzeljétek! Az anyukája rám is gondold, és küldött nekem egy edényt, porleveseket és csokikat, úgyhogy mostmár főzni is tudok alap dolgokat. Ennek örömére este meleg levest ettem, holnap lehet, hogy teát is főzök. Az egyszerűbbekkel kell kezdeni. :P Ennek nagyon megörültem, felvidított hogy mostmár van edényünk. És ami a legjobb: kaptam egy biciklit!!! Az egyik magyar férfi nekem adta a biciklijét, amit nem is tudom honnan szerzett, de az a lényeg, hogy neki van már egy pár, nincs rá szüksége, és szívesen nekem adja. Nagyon örültem neki, így könnyebb lesz közlekedni ha messzebbre megyek, még akár egy erdőbe is elnézhetek a környéken. Igaz nem valami szép darab, de a célnak tökéletesen megteszi, és jó tekerni. :) Ráadásul nem is kellett hazabicikliznem vele az esőben, mert beraktuk a kocsiba, és Béla elhozott az épületig.
Ez feldobta az amúgy elég nyúzott hangulatom, kicsit fájt is a fejem, vagy a hideg széltől, vagy pedig érzem a frontot. Remélem nem dőlök ágynak, igyekszem vigyázni magamra. Nagyon nem hiányzik egy betegség, főleg nem itt Helsinkiben...
Holnap újra suli, először finn nyelv, majd finn kultúra órám lesz. Este jövök és beszámolok! Puszi Nektek! K