Ma reggel fáradtan keltem, ugyanis hajnali 3-kor ismét Lénára keltem fel, hogy dörömböl az ajtóban, ugyanis nem tud bejönni, mert a kulcsát a barátnőinél hagyta. Nem tudom hogy gondolta hogy csak 3-kor jön vissza, amikor tudja hogy nincs kulcsa. Na mindegy, igazából már meg sem lepődtem rajta, és igazán ki se akasztott, már csak 17 nap és sosem látom őt többet. Azt pedig már valahogy csak ki lehet bírni... Azért reggel mondtam neki, hogy szerezze vissza a kulcsát, mert nem tudok visszaaludni ha hajnalban fel kell kelnem. Láttam rajta hogy nem esett neki jól, de nekem se esett jól a hajnali ébredés. :P Ennyit a csajról.
10-re mentem az egyetemi diáktanácsadóhoz, hogy interjút készítsek velük, de sajnos nem sikerült, a főnökkel kell beszélnem, akinek megkaptam az elérhetőségét. Írtam neki mailt, remélem hamarosan válaszol, ha nem, akkor szerdán újra elmegyek és nem tágítok amíg nem válaszolnak egy pár kérdésemre. :) Olyan leszek mint a kíváncsi újságírók. Muszáj, ha teljesíteni szeretném az otthoni kurzusomat, enélkül nem fogadja el a tanárnő.
Utána benéztem a magyar könyvtárba, láttam az ablakból hogy új kiállítás nyílt. A Lipót bezárása volt a téma, egy csomó pszichiátriai beteget fotóztak le, és megmutatták milyen az élet azóta. Érdekes volt, ugyanakkor megdöbbentő és szomorú is...
A nap hátralevő részét a könyvtárban töltöttem, de nem igazán ment a tanulás. Nem volt hozzá se kedvem, se elég erőm. Leginkább csak olvasgattam és nézegettem a finn tankönyvet, és próbáltam megjegyezni a hónapokat. Szörnyű, abszolút nem hasonlít egy másik nyelvre sem. :P Rendszereztem hogy mit kellene tudni a vizsgára és ismételgettem.
Este skype, SMS-kiírás egy füzetbe (mert megint megtelt a memóriám) és filmezés, majd pihi. :)
Pusszancs Nektek!
