Tegnap este végignéztem a Barátok Közt szeptemberi epizódjaiból 1-1 percet, amit feltettek az internetre. Nagyon szórakoztató volt látni Ildikót, amint beleesik Magdi néni sírjába. :D Azt hittem rosszul látok, amikor megláttam. :D Rábukkantam online TV közvetítésekre is, úgyhogy végignéztem a Híradót, majd egy részt a Mad Men - Reklámőrültekből. Még itt se maradok le az otthoni eseményekről. :)
Reggel olvastam mielőtt Léna felkelt, majd a napsütésben megvarrtam a pulcsimon a gyönygöket, közben Lénát, és az ő kedvenc finn rockzenéit hallgattuk (Rasmus, HIM, Apocalyptica). Ez még semmi, de utána Britney, majd pedig Spice Girls következett. :D Nagyon jó kedve lehetett Lénának. El akart menni sétálni, de én nem tudtam vele tartani, mert Skypeon beszéltünk Anyuval és Albival, utána pedig Katihoz mentem vacsorázni. De azért bekísértem őt a városba. Visszafelé odamentem a Vöröskeresztesek sátrához, megkérdezni, hogy leadhatom-e nekik a takarómat mielőtt hazautazok, és olyan választ kaptam, amire nagyon nem számítottam! Képzeljétek! Nem adhatom oda nekik a takarót, mert többe kerül leltárba venni, csomagolni és küldözgetni, mintha a gyártól vennének közvetlenül nagy tételben... Oké, én megértem, hogy nem az én takarómat küldik Ázsiába, de pl Helsinkiben nem szerveznek semmi akciót, és nem támogatják a szegény családokat vagy a hajléktalanokat?! Elég furcsa, hogy már a Vöröskeresztnek sem kell egy ingyen takaró... Majd akkor máshogy megoldom, vagy odaadom az egyháznak, vagy kollégiumnak, esetleg bedobom a ruhagyűjtő konténerekbe.
Olyan furcsa, itt Helsinkiben egy napon belül találkoztam olyan emberrel aki bőr csizmát, gumicsizmát, sportcipőt, topánkát, szandált, és sarut viselt. És mindezek ellenére senki se bámulja meg a másikat az öltözéke miatt, pedig vannak errefelé is furcsa arcok. :D Sokkal elfogadóbbak az emberek, úgy veszem észre. Ezen felbuzdulva, miközben sétáltam Katihoz dúdoltam az MP3-on hallgatott Ákos számot, nem foglalkoztam vele, hogy ki mit gondol, sőt jobb kedvem is lett tőle. :)
5-kor elkezdtük a főzést, 6-kor csatlakozott hozzánk Miklós, egy magyar srác, akit a templomból ismerünk. A tojásleves nem lett valami finom, mert nem tudtunk köménymagot tenni bele, de legalább már levest ettünk! A spagetti egész jól sikerült, a palacsinta pedig kifejezetten ízlett. Csak sajnos addigra úgy belaktam, hogy bármennyire is erőltettem, csak egy ment le a torkomon. :) Utána még beszélgettünk egy kicsit, jól éreztük magunkat.
Kati szobatársa egy csomó dolgot kiselejtezett, úgyhogy hoztam tőle mécsestartókat, szobadíszeket, képkeretet és egy pólót. Szeretném egy kicsit otthonosabbá tenni ezeket a szürke bútorokat, mert így elég komornak látszanak, és még 3 hónapig itt leszek. Az túl sok idő egy kopár, szürke szobában. Főleg ha majd hideg, és sötét is lesz odakinn. Ma hallottam, hogy decemberben 11-kor fog feljönni a nap, és 3-kor már sötét lesz... Teljesen ledöbbentem ezen, jó lesz elkezdeni lelkiekben készülni rá, és kidolgozni valami tervet, hogyan vészeljem túl ezeket a napokat... Nem gondoltam volna, hogy Helsinkiben is ennyire sötét lesz... Remélem a közelgő Karácsony majd felmelengeti a szívem, és nem lesz semmi gond. :)
Most búcsúzom, már nagyon későre jár az idő, és igazából fáradt is vagyok. Holnap hosszú séta áll előttem, templomba megyünk Katival magyar misére, előtte pedig nála ebédelünk. Este mindenképp jelentkezem! :) Puszi nektek!
