Ma reggel ismét napsütéses napra ébredtünk, vétek lett volna nem elmenni valamerre, úgyhogy változtattam az eredeti tervemen és elindultunk Lénával egy nemzeti parkba. Előtte beszéltem anyuékkal, mamával és Bettivel skypeon, majd 1 után sikerült elindulnunk, addig Léna készülődött... Nem értem miért kell 1,5 összeszednie magát egy nemzeti parkos sétára. Nem az operabálba készült!!!

Úgy volt, hogy Espooban találkozunk egyik barátjával, aki tudja az utat a parkba. Elmentünk tehát a buszpályaudvarra, hogy keressünk egy nekünk való buszt. Sajnos nem találtuk meg melyik volna jó, ezért elmentünk egy másik állomásra, ahol nagynehezen kiválasztottunk egy járatot, ami szintén jó lesz. Már 2 óra volt, mire felszálltunk a buszra, de végre megtaláltuk. Alighogy kifordult a busz a pályaudvarról, karamboloztunk, hátulról összekoccantunk egy autóval (nem lett senkinek se baja, csak az autó lámpája tört be), úgyhogy szállhattunk le! Na mondom széééép... Nagy nehezen megtaláljuk a buszt, kifizetjük a jegyet (ennyi pénzért otthon Pestig utazhatnék :P) és 2 perc múlva le kell szállnunk. :D Ez is csak velünk fordulhat elő. Mivel egy óráig érvényes a jegy, úgy godnoltuk, hogy hazamegyünk, eszünk egy kicsit, és utána újra megpróbáljuk.

Végül 4-re értünk ki Lepavaara-ra, ami Helsinki vonzáskörzetében található, nem tudom, hogy hivatalosan Helsinki részét képezi-e. Ez már inkább kertváros, erdővel körülvéve, nagyon csendes és nyugodt környék. Itt megvártuk Léna svájci barátját, Missat, és elmentünk sétálni az erdőbe. A nemzeti parkba nem tudtunk kijutni, mert nem érdeklődtek utána rendesen az útnak, és csak ott derült ki, hogy át kellene szállnunk és még 1,5 óráig utaznunk. Ha ezt tudjuk, hamarabb indultunk volna el, már nem érte volna meg kimenni olyan messzire. Végül abban maradtunk, hogy ezen a környéken is szétnézünk, végülis ez is ismerkedés a finn tájjal. :)

Gyönyörű ösvényeken jártunk, sűrű mohák, magas fenyők és fekete áfonya bokrok között. Útközben meg is álltunk enni egy kicsit. Léna kitalálta, hogy vigyünk haza belőle egy zacskóval, amit persze csak én tudok elrakni, mert nekem van a legnagyobb táskám. Itthon láttam, hogy sajnos befogta az áfonya az egyik pulcsimat, amit betettem a táskába, és most úgy néz ki, mintha leöntöttem volna egy üveg tintával... :/ Nem tudom mit csináljak vele, eléggé elkeseredtem, mert szerettem ezt a pulcsit. Sajnos sehogysem tudom kiszedni belőle a foltot, remélem otthon Anyu majd ki tudja varázsolni belőle! Ha máshogy nem, vmi speciális folttisztítóval kijön... Megkérdezem Katit, hátha náluk van Vanish (ez volt a reklám helye).

Emiatt sajnos nem volt olyan jó a nap befejezése (velem mindig történik valami :P) de összességében jól éreztem magam az erdőben, és még fekete áfonyát is sikerült szednünk, amit nagyon szerettünk volna. Sok futó, kutyasétáltató, és bicikliző emberrel találkoztunk útközben, úgy látszik a finnek is kihasználták a nyár utolsó meleg napjait.

Hazafelé már vonattal jöttünk, sokkal gyorsabban hazaértünk.

Holnap megyek be a suliba elintézni a tanulmányi szerződést, és nyomtatni. Majd jelentkezem! Szép napot!