Reggel 9:30-kor találkoztunk a csoport egy részével, és közösen mentünk a rendőrségre elintézni a bejelentkezésünket a helyi szervernél. Vonattal mentünk, mert Malmi, ahol az iroda található elég messze van Helsinki központjától, gyalog sokáig tartott volna odáig eljutni. Vicces volt, amint kb 15-en rohanunk a vonatra az állomáson, hogy még éppen elcsípjük. :)

Amikor odaértünk, már elég sokan várakoztak. A 38-as sorszámot kaptam, és 11-nél tartottak amikor odaértünk... A váróban mindenféle emberrel találkoztam, feketével, ázsiaival, és európaival vegyesen. Úgy éreztem magam, mint egy menekült táborban, mert sokan fátylat viseltek (valószínűleg arab országokból jöttek) és kisbabával jöttek, elég kiszolgáltatottnak tűntek. Utána csak vártunk és vártunk... Már 12 óra volt, és még mindig csak a 15.-nél tartottunk. Egy pár diák megunta, és hazament, feladták a várakozást. Mi közben gyorsan lecsaptunk a számaikra, így megszereztem a 29.-et. Közben Martával, a spanyol lánnyal elmentünk a közeli téren egy second hand shopba, mert hallottuk, hogy ott nagyon olcsón lehet vásárolni. És milyen igaz! :) Vettem takarót (termo), lepedőt, ágyneműhozatot és egy kis plüssmacit összesen 12,50-ért. Annyira megörültem neki! Amikor hazaértem rögtön megágyaztam, úgyhogy mostmár biztosan szuper álmom lesz! :)

Végül 3 óra körül kerültem sorra. Kitöltöttem egy csomó papírt, amivel igazolom, hogy mit keresek Finnországban és miből élek. Még azt is be kellett írni, hogy anyuéktól is kapok pénzt, mert ugye az ösztöndíj nem fedezi a kinntartózkodásom költségeim. Amikor megláttam, hogy ujjlenyomatvevő-készülék is van az asztalnél, még inkább úgy éreztem magam, mint a kivert kutyák... Szerencsére nem kellett használni, szerintem azt EU-n kívüli személyeknél használják. Végén az ügyintéző sikeres itt tartózkodást kívánt Finnországba, amivel egy kicsit elfeledtette azt a furcsa érzést, ami bennem volt. Persze, megértem én, hogy nem akarnak mindenkit beengedni az országba, amikor ennyire gazdagok, de azért mégiscsak furcsa, hogy egy EU-s diáknak is végig kell járnia ezt az utat. És azt nem mondtam, hogy persze ezért is fizetni kellett, összesen 40 euróba került...

Közben a csoportvezetők igyekeztek kitudakolni, hogy meg kell-e ezt nekünk csinálnunk, mert csak akkor kell, ha 3 hónapnál tovább tartózkodsz az országban, és mi valószínűleg megyünk kirándulni Tallinba, Stockholmba, vagy Szentpétervárra, ami megszakítja ezt a 3 hónapot. Persze ez ugyanúgy működik mint otthon, a 3 ügyintéző közül mindenki más mondott rá. Végül abban maradtunk, hogy rajtunk múlik, hogy megcsináljuk-e. Nagyobb biztonságban érzed magad, ha megvan, mivel hivatalosan is be vagy jelentve, ha ellopnak tőled valamit, és rendőrségre kell menned, tudnak neked segíteni, és a reptéren sem lesz gond a hazautazással. Én úgy voltam vele, hogy megér nekem 40 eurót, hogy ne stresszeljek és aggódjak ezen, és így nem lehet semmi bajom. :)

Miután visszavonatoztunk a belvárosba, elmentünk megebédelni Anna-Mariaval, és a 2 spanyollal, majd elnéztünk a "karnevélra", ami itt a tanévnyitó ünnepség. Különböző standok voltak kitéve mindenfelé, ahol bemutatkoztak a diákszervezetek, és egészségügyi egyesületek. Voltam a Vöröskeresztnél, mert szerettem volna vért adni, de nem lehet, ugyanis nem vagyok finn állampolgár. Pedig tényleg elmentem volna! Megbeszéltem velük, hogy hazautazásom előtt elviszem nekik a takarót, ők oda tudják adni a rászorulóknak. Volt kaja-pia, lufi, ingyen cukor, ami csaj szem-szájnak ingere.

Utána még beszélgettem egy kicsit a spanyolokkal, és a francia lakótársukkal, majd hazajöttem pihenni, és mindent beírni a határidőnaplómba. Igyekeztem összegezni a határidőket, és realizáltam, hogy nagyon sok mindent kell megcsinálnom, sok beadandót kell megírnom mialatt kinn leszek, úgyhogy fel kell gyűrni a gatyát, nem sok szabadidőm lesz. Még szerencse, hogy csak 15 kreditet kell az itteni egyetemen teljesítenem. Van mellé még 36 otthon! :P (De szerintem fogok leadni órát, mert ennyi mindent lehetetlenség becsülettel megtanulni.)

Holnap 12:30-ra megyek a pszicho tanszék vezetőjével beszélni a kurzusaimról, előtte el szeretnék menni a hostelba, hátha otthagytam a töltőmet, habár azt írták e-mailben, hogy nincs ott, de azért gondoltam csak megnézem, hogy mi van a talált tárgyak dobozában. Ha minden igaz ebéd után találkozok egy kicsit Katival, majd pedig este a magyarokkal.

Szerdán kezdődik az első igazi órám (The Finnish Way of Life)! Már várom, kiváncsi vagyok milyen lesz! :)

Sok puszi nektek!