A mai nap nagy eseménye: láttam legalább 2 percre a kék eget a felhők mögül. Ez is valami. Arról nem is álmodom hogy kisüt majd a nap... :D Viszont amíg otthon voltam szép idő volt, és remélem Karácsonykor is az lesz. Nem 10 fokra vágyom, hanem hóra és napsütésre. Ez talán nem lehetetlen. :) Elvégre Katalin locsogott...

A napot a könyvtárban töltöttem, egy szociálpszichológiai cikket fordítottam, amiből beadandót kell majd írnom. 31 oldal, ici-pici betűkkel, de 14-en már szerencsére túl vagyok. Szombat estig be szeretném fejezni, remélem sikerülni fog, hogy amikor visszaérek a kirándulásból már csak meg kelljon írnom.

Közben 2-kor találkoztam Kamppiban Napsugárral, azzal a magyar nővel akinek vigyázni kellene a gyerekeire. Beültünk egy kávéra és közben megbeszéltük a dolgokat. Végülis abban maradtunk, hogy jövő héten keresni fog és akkor majd megbeszélünk valami időpontot. 2 gyereke van, 8 és 10 évesek, akiknek nem megy annyira a magyar, ezért lenne jó ha magyarul foglalkoznék velük és együtt játszanánk. Jó lenne ha összejönne, remélem tényleg keresni fog jövő héten, nekem szimpatikus volt.

Este 7-ig ültem a könyvtárban, már jól esett eljönni, eléggé elfáradtam. Utána a szokásos Skype Anyuékkal és Albival, végre sikerült lefixálnunk a síelést is.

Közben rájöttem, hogy valószínűleg lesz még finn órám a vizsga előtti napon, de ebben nem vagyok biztos. Majd kiderül, addig még utána érdeklődöm.

Egy meglepetés várt rám a földön amikor beléptem a szobába, ugyanis újabb képeslapot kaptam Anyuéktól. Nagyon örültem neki, ilynekor mindig meghatódom. :)

Mára ennyi elég is, puszillak benneteket, majd jelentkezem!