Tegnap este Léna elment bulizni és azt mondta hogy 2 körül jön vissza, de igyekszik csendben lenni hogy ne ébredjek fel. Ebből az lett hogy 4:30-kor arra ébredtem hogy Léna, vélhetően igen becsípve, visszajött és hozta az ukrán barátnőjét, akivel elkezdett oroszul beszélgetni az ágyam mellett 2 méterre... Azt hittem nem hiszek a fülemnek! Ráadásul a csaj elkezdett pakolászni, letelepedett a földre, megágyazott és alváshoz készülődött. Én akkor tudtam meg hogy itt fog aludni, Léna nem is szólt nekem előtte. Kellemes meglepetés, mit ne mondjak. Utána felváltva használták a fürdőt, közben beszélgettek félhangosan. Csak akkor hagyták abba, amikor rájuk szóltam hogy én szeretnék aludni... Képzelhetitek ezután milyen jót pihentem. :P
Reggel alig tudtam összeszedni a cuccaimat, mert a csaj az asztal előtt / alatt aludt. Nagy nehezen sikerült összekészülnöm és elindultam az Aleksandriába. Közben benéztem egy pár üzletben, mert ott jó meleg volt. :P Amikor beértem a könyvtárba elfogott a rossz érzés, kijött rajtam a fáradtság és a sokk, hogy Léna így bánt velem az éjjel. Ráadásul a levlistáró kellett megtudnom, hogy szeretné elcserélni a lappföldi kirándulás időpontját valakivel, mert nem ér rá akkor, holott tudom hogy nincs vizsgája. Nem értettem, hogy miért akar cserélni, már arra is gondoltam hogy biztos megharagudott valamiért, holott sose adtam rá neki okot, mindig figyeltem rá, talán jobban is mint kellett volna. Mindent összevetve kitört belőlem a sírás, szóltam Hugomnak, hogy jöjjön Skypera és kaparjon össze, öntsön belém lelket, ami sikerült is. Túl tudtam lépni a dolgon, és nem foglalkozni azzal ahogy bánik velem...
Délután valamikor írt Skypeon Léna, hogy ne haragudjak, nem szerettek volna zavarni, de nem tudott sehol se aludni a barátnője, és hogy azért szeretné áttenni a lappföldi utat, mert egy koncertre szeretne elmenni, ami pont akkor lesz. Kiderült, hogy az ukrán csaj talált magának másik szállást erre a két estére, úgyhogy elméletileg egyedül leszek (eddig úgy volt hogy Léna ágyát elfoglalja a hétvégére, amíg ő Stockholmban lesz).
Közben beszéltem Albival is, és sikerült teljesen összeszednem magam. Biztos a fáradtság miatt is voltam rosszabb hangulatban, meg igazából a torkom is fáj, délután 37fokos hőemelkedésem volt... Emiatt nem tudtam az angol cikkekre koncentrálni, teáztam és pihentem. Még a rejtvényfejtés se ment. :P Inkább maratoni skypeolást tartottunk Albival, majd Arival, Anitával és Anyuékkal beszéltem. Mostmár jobban vagyok, egészségileg és lelkileg is, élvezem az egyedüllétet, szól a zene és pihenek. :) Összeszedem magam, hogy holnap már tudjak cikket fordítani...
Este igyekszem időben lefeküdni, mert tegnap éjszaka nem igazán tudtam pihenni. :P Viszont most két nyugodt éjszaka vár rám, ez lesz a kárpótlás. :) A felhők mögött mindig ott süt a nap, ami előbb-utóbb felragyog! :)
Puszi az otthoniaknak!
