Először is szeretném javítani magam: a tegnapi bejegyzésből kimaradt hogy szombat este miközben sétáltunk vissza az Olimpiai Stadiontól Albi felfedezte a finn Nemzeti Múzeumot és mondta hogy nézzük meg! Szóval neki köszönhetem hogy elmentünk művelődni... Ezt mindenképpen meg szerettem volna említeni. :) A kőkorszaktól a világháborúig bemutatták a finnek életét, eszközeit, történelmét. Sőt, még magyar bilpengőket is láttunk!

Folytatva a tegnapi napot: este még skypeoltunk az otthoniakkal, közben Alberttal végig hülyéskedtünk, majd megszakadtunk a nevetéstől. :) Este szerettünk volna időben lefeküdni, de Léna itt volt a szobában és számítógépezett. Nem zavarta hogy már elköszöntünk tőle, lekapcsoltuka  villanyt és ágyba bújtunk, ő nem akart átmenni a barátnői szobájába. Elég kellemetlen volt, kicsit úgy éreztem mintha direkt ki akarna szúrni velünk. Nem hiszem el hogy ennyire nem veszi lapot, hogy 1-kor aludni szeretnénk, amikor 6-kor kelnünk kell... Na mindegy, aztán nem is foglalkoztunk vele, sikerült elaludnunk.

Reggel 6 előtt csörgött az óra, alig tudtunk felkelni, nagyon fáradtak voltunk... Gyorsan megreggeliztünk, még összepakoltunk a cuccokat és elindultunk a 6:45-ös buszra. Sajnos csak a következőt értük el, de még így is időben kiértünk a reptérre. Közben ültünk a sötétben és még utoljára fogtuk egymás kezét...

A reptéren sietnünk kellett, nem volt sok időnk a búcsúzkodásra. Ott sírtam a vállán és arra gondoltam hogy milyen gyorsan eltelt ez az egy hét és mennyire fog hiányozni nekem! Nagyon nehéz nélküle... Miközben a biztonsági kapun ment át, még integettünk, és addig figyeltem, amíg el nem tűnt a szemem elől... Utána szipogva elindultam a buszra és visszajöttem a városba, de végig nagyon magányosnak éreztem magam. :( Csak ültem és sírtam. Visszafelé beugrottam a könyvtárba egy angol könyvért, amit lefoglaltam, hogy tudjak készülni a beadandóval, de nem igazán haladtam vele.

Amikor visszaértem a szobába és benyitottam, újra összeszorult a szívem: üresen állt az ágy, nem volt ott Albi bőröndje és ruhái... Na itt megint eltört a mécses, próbáltam elaludni, de nem igazán sikerült, mert közben Léna is visszajött és zajongott. Utána újra lesokkolta csaj, ugyanis az én bankkártyámmal akart repülőjegyet venni magának, amikor a szülei is el tudnák neki intézni (csak nem akarja őket megkérni) és tudna pénzt utalni az egyik számlájáról a másikra. Biztos látta rajtam hogy nem rajongok az ötletért, ezért inkább megkérte a német barátnőjét, így szerencsére megoldódott a dolog nélkülem is.

Délben elkezdtem a sulis dolgokkal foglalkozni, írtam egy kicsit az esszét és próbáltam összeszedni magam lelkileg. Rájöttem, hogy azt kell néznem, hogy milyen jó volt ez az elmúlt hét, és milyen szerencsésnek mondhatom magam hogy kijött a barátom meglátogatni. Ezt azért nem sok ember mondhatja el magáról. Felvidított, feltöltött energiával, és erőt adott a folytatáshoz! Köszönöm neki! :)

Este skypeoltam, és mivel későn jött vissza Léna, még tudtam tanulni is. Nehéz 2 hét vár rám, sok beadandót kell megírnom, úgyhogy neki kell állnom, mert nem szeretnék lemaradni velük. Holnap is tanulok végig, csak este pihenek egy kicsit a szaunában. :) Majd jelentkezem! Pusszancs