Tegnap este sikerült időben ágyba bújnom, és viszonlag nyugodtan elaludnom, ugyanis Léna bevonult a fürdőszobába. Mintha érezte volna hogy rossz paszban vagyok és szükségem van egy jó nagy alvásra. :)
Reggel 9-kor keltünk, hogy el tudjunk menni a Sziklatemplomba zongorakoncertre. (Pedig azt hittem nem fog tudni felkelni Léna...) Egy férfi játszott zongorán, nagyon szép szívhezszóló dalok szóltak, közben néztem a fényeket és gondolkoztam. Jó volt egy kis időt szakítani a merengésre, úgy érzem feltöltött és erőt adott ez az egy óra kikapcsolódás. :)
Ma egyedül mentem finn órára, mert Lénának beadandót kellett írnia. Óra előtt mellém ült az egyik lány, vele beszélgettem. Elég érdekes csajszi, abszolút más típusok vagyunk... Ma befejeztük a teljes jelen időt, és a könyv felét (persze óriásléptekkel). Úgy érzem a szünet után neki kell ülnöm és minimum egy fél napot a finnek szentelnem, hogy utolérjem magam. Annyi kivétel van, és 5 féle igetípus, amit persze máshogy ragozunk... Most már látom (és tapasztalom) hogy miért mondják hogy a magyar (és társai) az egyik legnehezebb nyelv a világon.
Óra után elmentem ebédelni arra a menzára, ami a tanszéki könyvtár fölött van (Café Olivia). Nagyon finom citromos halat ettem rizzsel. Itt komolyan több rizst ettem már, mint életemben valaha. :D Utána levonultam a kedvenc tanulós sarkomba és elkezdtem írni az egyik angol nyelvű beadandót. Nem sokat haladtam, eddig csak barátkoztam a témával, és szoktam az új helyzetet, hogy angolul kell írnom olyan témában, amiről még sosem hallottam, nemhogy tanultam volna. Szerencsére van internet és sok jó cikk, amikből fel tudok készülni, legalábbis remélem hogy ez megfelel majd a tanárnak.
7 órakor, vak sötétségben indultam haza, ennyi bőven elég volt kezdésnek, majd holnap jobban belelendülök és folytatom. Utána átbeszéltük Albival hogy pontosan miket hoz ki, megmutatta webcamon a cuccokat, közben kiselejteztünk egy pár dolgot, mert azért 30 kilós csomaggal mégsem jöhet. :) Bárcsak jöhetne! :)
Juhhúúúú már csak 2 nap, nagyon várom! Ez éltet! Éééés, pontosan 2 hónap múlva már a levegőben leszek valahol München és Budapest között félúton. Lassan eltelik az út fele, utána meg már kifele haladok belőle. Tudjátok, a nyúl is csak az erdő feléig szalad be, utána kifele jön. ;)
Puszi nektek! K