Reggel 10 körül keltem, azt hittem végre kipihenem magam, de szokás szerint megint álmoskás voltam. Szerintem a borult, esős is közrejátszik benne. Még a reggeli tusolás se segített, legszívesebben visszabújtam volna még az ágyba szundítani egy kicsit...

Úgy döntöttem, hogy reggeli helyett rögtön a menzán kezdem a napot. Útközben az eső és az éhség ellnére még benéztem egy pár üzletbe, de igazából sehol se láttam olyat, ami megfogott volna. A menzán bolognait ettem, gyakori kaja errefelé. Elővettem a Vámos-könyvet és elkezdtem olvasgatni. Közben szép nyugodtan falatozgattam. :)

Kaja után még nézelődtem a városban, nagyon nyugodtnak tűnt, a rossz idő ellenére sokan sétálgattak az utcákon. Majd bementem az Aleksandriába (tanulmányi központ), leheveredtem az egyik kanapéra és tovább olvastam a könyvet. A mellettem lévő kanapéra leheveredett egy raszta hajú finn srác és elaludt. Ez még nem lett volna baj, csak ne horkolt volna! :D

Miközben sétáltam vissza a koliba eleredt az eső, ami várható volt, mert végig felhős volt az ég. Beszéltem egy keveset Albival és Anyuékkal (Mamával is), majd siettem Katihoz.

Azt terveztük, hogy töltött paprikát készítünk, de Kati nem vett elég paprikát, ami még nem is lett volna baj, de sajnos nem állt össze a darát hús gombócokká, úgyhogy kénytelenek voltunk változtatni a terven. :) Beleraktuk egy tepsibe, raktunk rá gombát és tejfölt, és összesütöttük. Elkereszteltük Helsinki-rizseshúsnak. Nekem ízlett, szerintem finom lett. A paradicsomsűrítményből pedig paradicsomlevest csináltunk házi, frissen gyúrt tésztával, az is jól sikerült. A gyümölcsökből pedig gyümölcssaláta készült desszertnek. Bebizonyítottuk, hogyan lehet ugyanazokból a hozzávalókból egy teljesen más menüsort összeállítani. :) Közben szokás szerint kimostunk, és beszélgettünk. Összeismerkedtünk Kati egyik lakótársával, Seppoval, aki Kati szerint eddig nem igen volt beszédes, és ő ezt rögtön közeledésnek vette... Azért én ezt máshogy gondolom, de persze tudvalevő, hogy túl naív vagyok. :P Szerintem csak annyiról van szó, hogy már sokszor látott a lakásban és úgy gondolta ideje bemutatkoznia és megkérdeznie hogy én ki vagyok... Vicces volt. :D

10 körül értem vissza a szállásra, csöpögő esőben. Ráadásul a hasam is elkezdett fájni, szerintem az aszalt cseresznyétől... Mostmár kezd elmúlni, de nem volt kellemes... Katiéknál ráálltam a mérlegre és 5 kilóval kevesebbet mutatott, mint amikor kijöttem Helsinkibe. :S Ezen meglepődtem. Biztos vagyok benne hogy fogytam, de hogy ennyit???

Még nézek egy pár videót, utána bebújok az ágyba, úgy érzem ma is jól elfáradtam. Sok puszi nektek! Üdv a távolból! K