Péntek este kivételesen Léna is időben feküdt le (ami hajnali 1-et jelent), ugyanis másnap korán indult Turkuba. Reggel 6-kor kelt (az otthon 5 óra!!!) és természetesen én is felébredtem, és mondhatom nem volt valami könnyű arra elaludni, hogy úgy szürcsögi a kávét, mintha nem lenne foga. :D Katival észrevettük, hogy a finnek abszolút nem figyelnek ezekre az illemszabályokra: mindenki csámcsog, szürcsög, és a fogához kocogtatja a poharat, a villát... Ez csak otthon olyan nagy bűn? Léna se foglalkozik vele, néha tépem is a hajam, amikor fél óráig szürcsöl egy kávét, és nem túlzok! :P

Miután negyed 8 körül elment, kiugrottam az ágyból, felhúztam egy kicsit a redőnyt, hogy reggel amikor felkelek, már besüssön a szobában a nap. Szeretek az első napsugarakra kelni. Itt olyan furcsa, hogy 10-kor is sötétségben kelünk fel, és amikor elhúzzuk a függönyt, majdnem megvakulunk (jobb esetben, ha éppen süt a nap :P). Szuper volt egyedül ébredni a napsütésben! Nagyon élveztem. :) Megreggeliztem, néztem egy kis Showder Klubbot (minden részt megnézek, amit feltettek a netre), majd összepakoltam a szennyest, és felpattantam a biciklire, hogy találkozzak Katival. Gyönyörű napsütéses napunk volt, és most éreztem azt először, hogy ha nem is fogok könnyeket ejteni, de azért egy kicsit rossz lesz itthagyni Helsinkit is...

Délben elmentünk a piacra bevásárolni, vettünk zöldségeket, és vörös áfonyát a pitéhez. Utána lepakoltunk, és elindultunk a kikötőbe, ugyanis most volt a heringünnep a városban, amikor a halászok közvetlenül a hajójukról árulják a friss halat. Amikor közeledtünk, már megcsapott minket a hal szag, tudtuk, hogy jó helyen járunk. :) Volt egy kis régi tengeri hajó is a kikötőben, amire fel lehetett menni, és szétnézni a környéken. Nagyon szép volt a hajókkal teli kikötő a szikrázó napsütésben... Sokat fotóztunk, már fel is töltöttem őket a netre, a "Saját 3" nevű mappába, nézzétek meg!

Utána elsétáltunk megnézni az ortodox templomot, és egy katolikusat is. Közben megint belebotlottunk egy esküvőbe. Egy régi kabrió állt a templom előtt; szakadt cipő és dobozok voltak utána kötve, nagyon jól nézett ki. És láttunk a vásárcsarnokban szeletelt füstölt rénszarvassonkát is! Találjátok ki, mennyibe kerül kilója?! 65 euró!!! :/ Úgyhogy otthon ezt kéne tartani! :D:P

Délután már kezdett hűlni a levegő, visszamentünk Katiékhoz, és nekiláttunk a főzésnek, valamint a mosásnak. Összesen 5 adag ruhát mostunk ki. :) Zöldségleves és nudli volt a menü, desszertnek pedig áfonyás pitét sütöttünk. Egész jól sikerült a nudli, olyan íze volt mint az otthoninak, habár az azért mégiscsak finomabb. :) De örültem, mert Katinak is ízlett az Ujvári-féle nudli: sok tejföllel és cukorral. Fél 10-kor egy 20 percre leugrottam a szaunába, iszonyatosan jól esett, mondanom se kell. Egyedül voltam benne, úgy fűtöttem be, ahogy nekem tetszett, nyugodtan kifeküdhettem... Mostmár megértem miért szeretik annyira a finnek a szaunát. Itt kint sokkal jobban esik a hidegben, mint otthon. Csak utána lett kész a pite, még melegen megkezdtük és ami belénkfért, azt le is gyűrtük. :) A tésztája nagyon jó lett, csak az áfonya volt iszoonyatosan savanyú, még utána is meg kellett szórni egy kis cukorral. :) Nekem nagyon ízlett!

Vasárnap reggel 9-kor keltünk, megreggeliztünk (én sütit ettem :) ), majd elmentünk a misére. Most nem volt olyan jó, mint múlt héten, nem volt kórus, de ha minden igaz jövő héten újra lesz! Hazafelé az egyik automatából vettem fel pénzt, ugyanis holnap el kell mennem a bankba elutalni a pénzt a szállásra. Utána megebédeltünk, és Kati felpakolt egy csomó kajával... Lesz mit ennem, az biztos. :)

Éjszaka elérte Helsinkit a vihar, nagyon sok eső esett, és erősen fújt a szél. Kb 10 percnyi sétára lakik Kati a templomtól, de ezalatt jól eláztunk... Ebéd után pont volt egy fél óra, amikor elállt az eső és haza tudtam biciklizni. Jól nézhettem ki zacskókkal megpakolva egy régi nyikorgós biciklin... :)

Délután még nem ért vissza Léna, úgyhogy tudtam Skype-ozni az otthoniakkal, pihenni, Showder Klubot nézni és persze megírni a finn házit. Csak 8 körül ért haza Léna, a nagy esőben, szegény eléggé elázott. Utána beszámoltunk egymásnak a hétvégénkről, képeket mutogattunk egymásnak, és jót beszélgettünk az ágyon ülve.

Ma délután Albinak sikerült bekapcsolnia és megjavítania az otthoni webkamerát, úgyhogy először láttam a családot, és a szobámat... Nagyon összeszorult a szívem, amikor megpillantottam őket. Furca volt látni ágyam, az íróasztalom, és minden apróságot, pontosan úgy ahogy hagytam. Nagyon jó, de ugyanakkor fájó is volt látni az otthoni dolgokat... Pont most számolgattam, hogy már az út harmada eltelt, szinte hihetetlen. És 3 hét múlva már Albi is itt lesz!

Ma ezzel a bizakodó befejezéssel búcsúzom, holnap a szálláson maradok és fordítok, csak a bankba ugrok el valamikor. Este pedig újra írok, addig is nézzétek meg a képeket! :)

Puszi nektek!