Tegnap este végül úgy döntöttem, hogy kell egy kis kikapcsolódás és Lénával elmentünk az orosz buliba, ami itt volt a szomszédünkban. Kb fél 12 körül értünk oda, még nem voltak valami sokan. Kiderült, hogy itt a ruhatár úgy működik, mint egy kvázi belépő, mindenképpen kötelező "használni" még akkor is, ha nem szeretnél semmit se ott hagyni.... Találkoztam a buliban a csoporttársaimmal, beszélgettem velük egy kicsit, táncolgattunk, de nem igazán tetszett nekünk a zene. Kb éjféltől jött nagy "attrakció", egy orosz DJ csaj, aki fél óra múlva elkezdett vetkőzni a fiúk nagy örömére. :P Na, ilyenkor ürült ki a tánctér, már ami a lányokat illeti; mindenki egy szempillantás alatt eltűnt. De inkább nem minősítem a csaj kinézetét és a "szakértelmét", mert a fiúk belémkötnének, hogy "biztos csak féltékenykedem, és hogy minden más csaj ezt mondja, de azért a fiúknak nagyon is bejött"... :P 2-kor volt egy sorsolás, amin oroszországi utat lehetett nyerni, azt még megvártuk, de utána hazajöttünk Lénával és a barátnőjével. Nem volt életem legjobb bulija, igazából fáradt is voltam, de legalább új emberekkel is megismerkedtem. Amikor megtudta egy török srác honnan jövök, rögtön mondta rémes akcentussal hogy "magyar barát", nagyon vicces volt. :D Igaza volt Kocsis Illésnek (régi RMG-s tanárom... jaj azok a régi szép idők :D:P) abban, hogy a törökök tudnak egy pár szót magyarul, például ezt, hogy "magyar barát". :D
Reggel alig tudtunk kikelni az ágyból, nagyon fáradtak voltunk. 10-kor találkoztam Katival, hogy újból bejárjuk a várost, sétáljunk egy nagyot. Ma az olimpiai stadiont és a környékét választottuk úticélul, ami megint egy jó nagy sétának ígérkezett. Az idő elég hűvös volt, és a nap se sütött, de legalább nem is esett az eső. :) Mi már ezt is értékeljük (csak akkor szomorodom el, amikor hallom, hogy otthon 25 fok van, és 100 ágra süt a nap. De tudom, hogy ez még csak rosszabb lesz, ahogy haladunk a tél felé). Először felmentünk a stadion tornyába, ami kilátóként működik. Kb 14 emelet magasból gyönyörű kilátás nyílt a városra, lehetett látni a tengert, a tavakat, amint csillag rajta a fény, a messzi fenyőerdőket, a közelei szigeteket, sőt állítólag tiszta időben egészen Tallinig is el lehet látni. Sajnos mi erről lemaradtunk, majd egyszer, talán, nyáron. :D
Utána elsétáltunk egy közeli erdős parkba, ahol láttam egy gyönyörű telivér lovat, amint éppen viszik a pályára edzeni. Nagyon szép volt, rögtön megdobogtatta a szívem. Ezen felbuzdulva nekiindultunk felkeresni a lovardát. Bejártuk az egész parkot, közben találkoztunk bicikliző, futó emberekkel, mókusokkal, de sehol sem láttuk a lovakat. A park közepén kiskertek voltak, ahol zöldséget és virágot termelhetnek a közelben lakók. Mindenkinek csak egy kis földterület jutott, kb 5 nm, de azt kihasználják. Visszafelé jövet megpillantottuk végre a lovakat! Rögtön otthagytam csapot-papot és szaladtam a karámhoz. Nagyon aranyos kis pónik voltak, adtam nekik füvet, simogattam őket és beszéltem hozzájuk (igen, szoktam beszélni az állatokhoz :) ) és rájöttem, hogy mi hiányzik nekem nagyon: az állatok! Legalább ha lenne valamilyen állat mellettem, akivel törődhetnék, már rögtön könnyebb lenne elviselni az egyedüllétet. Megszoktam, hogy minden nap kimegyek és játszok Bercivel, ha többet nem is, de legalább egy 10 percet. Ő is nagyon hiányzik! :( Remélem megismer még, és tudja, hogy most valaki nincs otthon vele, aki nagyon szereti.
3 órakor értem vissza a szállásra hulla fáradtan, és bevallom egy kicsit szomorúan. Ha fáradt az ember és rossz az idő, még inkább elszomorodik, főleg itt a távolban... Úgyhogy elhatároztam hogy alszom egy kicsit, mielőtt újra megitatnám az egereket, de nem igazán tudtam elaludni. Közben megérkezett Léna is, úgyhogy szinte lehetetlenné vált a pihenés. De azért csak aludhattam egy kicsit, mert az óra csörgése ébresztett fel.
Most várom, hogy beszélhessek anyuékkal Skypeon, remélem összejön, nagyon jó lenne. Közben Hungáriát hallgatok, hogy valami feldobjon. :P Arra kell gondolnom, hogy már "csak" 3 hónap és megyek haza...
Holnap Léna szeretne elmenni valamerre sétálni, de nem tudom mi lesz belőle, mert későn szokott felkelni, és nekem délután már programom van. Katival és egy magyar sráccal kaját főzünk, tojás leves, spagetti és palacsinta lesz a menü. Nem tudom mennyire illenek össze, de nem is ez számít, legalább hazai ízeket fogunk enni! Már várom. :)
Mit szóltatok a képekhez? Írjatok, olyan jó lenne hallani felőletek! Pussz
