Tegnap este szabad volt az apartman, mert Léna elment bulizni, úgyhogy nyugodtan pihenhettem. E-maileztem, beszéltem anyuékkal Skype-on, nagyon jó volt! Igaz, ilyenkor mindig elérzékenyülök, és könnyek szöknek a szemembe...
Az új takaróm nagyon meleg!!! Majd megsülök... De ezt leszámítva egész jól aludtam, amíg haza nem ért Léna a buliból. Olyan hangos volt, hogy felébredtem, és nem tudtam visszaaludni, mert elkezdett tőlem 2 méterre számítógépezni! Először próbáltam figyelmen kívül hagyni, és visszaludni, de nem sikerült, csak forgolódtam és próbáltam hangosan köszörülni a torkom, hátha veszi a lapot Léna és kikapcsolja a gépét... Végül nem bírtam, muszáj volt megkérnem, hogy menjen távolabb, mert nem tudok aludni. Nem egyszerű 2 olyan embernek egy szobában élni, ahol az egyik éjszakai bagoly, a másik pedig inkább hajnali pacsirta. :) De ezek nem olyan nagy problémák, szerencsére meg tudjuk beszélni őket, csak neki és nekem is furcsa, mert sosem laktunk egy szobában senkivel huzamosabb ideig.
Reggel (10 után :D) elmentem a hostelba, ahol első nap aludtam, hátha véletlen otthagytam a töltőt, de nem találták meg, úgyhgy valahol máshol eshetett ki a táskámból... Tippem sincs, hogy hol lehet, úgyhogy muszáj lesz egy újat beszereznem. Albi segítségével már meg is kezdtük a keresést az interneten. Remélem hamarosan megoldódik ez is, és tudok fotózni. Annyi mindent szeretnék már megörökíteni! :)
Elsétáltam a tanszékre, beszélni a tanszékvezetővel a tantárgyaimat illetően, és megbeszélni, hogy mikor kapok új tanulmányi szerződést. Ma nagyon közvetlen és kedves volt, alig éreztem a távolságtartását.
Utána elmentem a Magyar Kulturális és Tudományos Intézetbe, mivel útba esett, és már múlt hét óta tervezem, hogy elnézek oda. Épp egy kiállítás volt a rendszerváltás 20. évfordulójával kapcsolatban. Amikor bementem, odamentem egy nőhöz, és angolul mondtam, hogy mit szeretnék, erre mondta, hogy: "Magyarul is mondhatod!" :) Úgy megörültem neki! De ő nem magyar, nem érett meg mindent, amit mondtam neki, és néha én se értettem őt, de nagyon aranyos volt, amint próbálkozott. :) Kiderült, hogy van egy magyar könyvtár is az épületben, ahonnan kikölcsönözhetünk könyveket, és magyar újságokat is olvashatunk. Biztos visszamegyek majd valami szépirodalmi könyvért, mert sajnos otthonról nem hoztam, mivel nem fért bele a táskámba, muszáj volt azt is kihagynom... És ami a legjobb!!! Jövő héten Hangfestők (Bartók Eszter, Sinha Róbert, Vidák Róbert) koncert lesz Helsinkiben, teljesen ingyen! Biztos ott leszek! ;)
2-től találkoztam Katival (a magyar lánnyal az itentiszteletről) és beszélgettünk egy jót az egyeten aulájában. Segítettem neki egy pár dologban, hogy mit hol kell intézni. Ha minden igaz hétvégén főzünk valamit közösen, vagy együtt felfedezzük a várost.
5-től pedig elmentem a magyar Bibliakörbe, ami Espooban volt. Itt is jól éreztem magam, furcsa és érdekes megismerni azon emberek gondolkodását, akik már 10-20 éve itt élnek. Nekik már Magyarország mást jelent, máshogy néznek rá, nekik már Finnország IS az otthonuk, itt van a családjuk, a barátaik... Más szemszögből látnak bizonyos dolgokat, és az a legjobb, ha minél több különböző nézettel találkozol, és megismered más emberek gondolkodásmódját, érzéseit is. Persze, csak annyira, amennyire hagyják, hogy megismerd őket. Erre én mindig nyitott vagyok! Nagyon kedves és közvetlen emberek, tényleg!
Viszont rossz volt hallani, hogy a kinti magyarok két csoportra vannak szakadva (nem is magyarok lennének, komolyan...). Úgy tervezzük Katival, hogy majd egyszer meglátogatjuk a másik csoportot is, ők is szoktak katolikus miséket is tartani. Mi nem szeretnénk ítélkezni, nincs is rá jogunk, nincs véleményünk ezzel kapcsolatban, nem tudjuk mi volt a szétválás oka, egyszerűen csak szeretnénk őket is megismerni.
Este pedig a litván szomszédainkkal közösen főztünk vacsorát. Léna próbált omlettet összehozni, de eléggé odaégett. :P Nem baj, megettük, nem volt olyan rossz. Én jól elsóztam, hogy ne érezzem az égett részeket, persze amit tudtam kikapirgáltam a szélére. Már vágyom az otthoni finom ízekre, pedig még csak 1 hete vagyok itt. Azért már szeretném vágni a centit...
Mert ugyebár mindenütt jó, de mindig elzavarnak. :D:D:D (ez van a zoknimra írva:) ) Nem, nem! Szóval mindenütt jó, de csak azért otthon a legjobb. És ezt csak akkor tudja igazán értékelni az ember, ha távol van az otthonától, főleg ha sok időre.
Holnap délután kezdődik az első órám, este pedig, ha minden igaz buliba megyünk, de azért előtte még próbálok írni a blogra.
Kérlek Ti is jelentkezzetek, mert így úgy érzem, mintha csak magamnak írnék, amit felteszek a netre, de igazából senki se reagál rá. Ha nem akartok itt, mindenki előtt írni, akkor iwiwen, vagy e-mailen is jelezhettek, de szeretnék már tudni rólatok is! :)
Minden jót, küldök haza egy kis esőt, itt van belőle bőven...
