Ismét köszöntelek Titeket! Újra lesz blog! :)

Hu, akkor kezdjük a legelején:

Szombat:

A koliban maradtam, készültem az útra, pakolásztam, takarítottam és befejeztem a cikkfordítást. Este fél 10-kor volt találkozó a vasútállomás előtt. Mire odaértem már egy kisebb tömeg várt, Anna-Maria (a csoportvezető) kiosztotta a jegyeket a vonatra. Végül Katival és Xeniával kerültem egy kabinba, de Xenia csak aludni jött, a többi időt a német lányokkal töltötte. Egy nagyon-nagyon hosszú vonatot képzeljetek el, amin ici-pici kabinok voltak 3-as emeleteságyakkal, úgy hogy alig tudtunk elférni. Szerencsére a vonat nem zötyögött annyira, mint a magyarok és el tudtam aludni.

Vasárnap:

Reggel 10:30-kor értünk Rovaniemibe, ahol csípős hideg fogadott minket, viszont hó alig volt. Ettől egy kicsit megijedtünk, mert mindenki legalább térdig érő hóra számított. Nem sokára jött értünk egy busz, elmentünk bevásárolni, majd elindultunk Korvalára, a szállásunkhoz. Ez egy kis üdülőközpont, igazából falunak se lehet mondani, 2-3 ház volt ott, egy tó és egy buszmegálló, ennyi. :) Amikor odaértünk fogadott a házigazda és elfoglalhattuk a faházunkat. Anna-Mariával és Katival voltam egy kis faházban, itt se volt valami tágas a hely. A nagyobb faházakban kandalló, kályha és szauna is volt, nekünk csak egy kis szoba jutott. :P De nem bántam, mert szaunázni úgyis mindig közösen szaunáztunk egy szauna-házban, illetve a nagyobb házban se volt több hely...

Lassan már besötétedett, úgyhogy pakolásztunk egy kicsit, majd indultunk a rénszarvas és a husky-szafarira. Ez abból állt hogy 1 körre elvittek szánkóval, ami kb 5 percig tartott, megsimogathattuk az állatokat és meséltek róluk. Úgy éreztem magam, mint egy abszolút hülye turista, akivel kb nem is foglalkoznak, de lehet hogy csak azért mert azt hittem hogy legalább 10-15 percig fognak foglalkozni velünk. Persze én így is élveztem, és jó volt kipróbálni a szánkózást. Ráadásul a rénszarvasokkal két kört mentünk, ugyanis az egyik bevadult és nem akart megállni. :D

7-től közösen megkajáltunk az étteremben. Svédasztalos volt a vacsi és a reggeli is, általában annyit szedhettünk mindenből amennyit csak szerettünk volna. Utolsó nap rénszarvast ettünk, egyébként pedig inkább nemzetközi volt a kaja.

Este a szuana-házikóba mentünk, ahol volt egy közös kandallós helyiség a buliknak, pihenésnek a szauna után. Mivel a szauna a tó mellett volt, ezért adott volt a lehetőség hogy kipróbáljam a jeges vízben való úszást. :) Először azt hittem hogy nem próbálom ki, de végül erőt vettem magamon és belementem a jeges vízbe!!! Szauna után nem olyan rossz, mint amilyennek elsőre tűnik. :D Összesen 3x voltam benne, nagyon élveztem. Buli volt, ahogy együtt mentünk a vízbe és mindenki sikítozott!

Szaunázás után a közös helységben pihengettem a söröm mellett és megismerkedtem egy pár cserediákkal, spanyolokkal, németekkel (szerintem többen vannak itt, mint Németországban :P, mindenhol németekbe botlik az ember), egy szlovák és egy belga lánnyal. Kedvesek voltak, jót hülyéskedtünk együtt.

Hétfő:

Szabadprogram volt egész nap, illetve plussz pénzért részt vehettél hosszabb rénszarvas és husky túrán, illtve hómobilozni lehetett, de én inkább kihagytam és sétálni indultunk az erdőbe. Többször eltévedtünk, mivel rossz felé indultunk el, de végül Katival és Katariinával, a szlovák lánnyal megtaláltuk a rénszarvars-karámot, viszont rénszarvast nem láttunk. :P Közben egy csomót fotóztam, nagyon szép helyeken jártunk. A képeket már feltöltöttem a netre, a linkeknél meg tudjátok nézni őket. Nem mindegyik fotó lett jó, még meg kell tanulnom használni a gépet. Még indulás előtt megnéztük hogyan fúrnak lyukat a jégen a horgászáshoz. Vicces volt, azt hittem senkinek se lesz kapása, de az egyik srác fogott valami picike halat, amit utána nyárson megsütöttek. :D

Este megint szaunáztunk, viszont most csak 1x mentem bele a tóba, utoljára, ugyanis féltem hogy megfázok. Most viszont Anna-Maria is velem jött, aki finn létére még sosem úszott jegestóban szauna után. A többiek azzal ugratták, hogy csak most lett igazi finn. :D

Kedd:

Reggel busszal indultunk Pyha-be, 80 km-rel északra. Megint szabadprogram volt, lehetett sétálni a nemzeti parkban, illetve síelni és snowboardozni. Persze én az utóbbit választottam. :) Anna-Mariával és Mirjammal kölcsöztünk lécet és nekivágtunk a lejtőnek!!! Sajnos csak egy pálya volt megnyitva, pedig volt elég hó, viszont a mi csoportunkon kívül még kb 4 ember síelt, úgyhogy gondolom emiatt nem nyitották ki a többit. Így is szuper volt, nagyon élveztem. Az elején kellett egy kis idő, mire belejöttem, de utána könnyen ment. A svájci csaj, Mirjam megdícsért hogy jól síelek ahhoz képest hogy csak évente egyszer van rá lehetőségem, ő pedig minden hétvégén snowboardozik otthon Svájcban... Szegény. :D Egy baj volt: bőrig áztunk, ugyanis havas eső esett és a vizes felvonón ülni nem volt kellemes. Szerencsére nem fáztam meg, csodálkozom hogy megúsztam. Olyan furcsa volt a hegytetőn (500 m :D) szétnézni, ugyanis körben nem hegyeket láttam, ahogy az Alpokban, hanem síkságot. Nagyon élveztem, szuper volt! :)

Este ismét szanuáztunk, söröztünk és beszélgettünk, de viszonylag korán ágyba kerültem, jól elfáradtam a síelésben. Még egy kis izomlázam is lett másnapra. :)

Szerda:

Reggeli után összepakoltunk, még fotóztunk egy párat és fakutyáztunk a tavon, majd indultunk vissza Rovaniemibe a Mikuláshoz! :) A város mellett, pont az Északi sarkkörön van egy kis falucska, turistaközpont hangolatos kis házikókkak, egy térrel, egy postában és egy nagyobb épülettel ahol lakik a Mikulás. Mondanom sem kell mennyire élveztem, olyan volt mint a mesékben! Szólt a karácsonyi zene, fel voltak díszítve a havas fenyőfák és ott állt egy óriási hóember, kb 4 m magas. A postán és a boltokban manóruhákban voltak az eladók, minden a Mikulásról szólt. Láttam a Magyarországról küldött leveleket is! Sőt, lehetett venni egy pár levelet, amit a gyerekek írtak a Mikulásnak, és a bevételt az Unicefnek küldik. Naponta 30 000 levelet kapnak a világ minden tájáról! El voltam ájulva...

2-kor találkoztunk a Mikulással egy nagyobb épületben, ami gyönyörűen be volt rendezve. Tátott szájjal mentem végig, mint a gyerekek és lenyűgözött a látvány. Volt egy óriási fogaskerék a plafonon fából, ami lassan forgott és közben nyikorgott. Sajnos bent nem lehetett fotózni, ezért ezeket nem tudtam megörökíteni. A Mikulással először közösen készítettünk képet, majd én külön is kértem egyet, amit utána meg lehetett venni. Beszélgettünk egy kicsit, kérdezte hogy honnan jöttem? Amikor mondtam, hogy Hungary, rögtön mondta hogy "Magyarország". :) És Pest után Szeged volt az első város amit megemlített. Azt mondta hogy ha Karácsonyra hazaérek, akkor még találkozunk! ;) Mondtam neki, hogy nagyon szeretjük és már nagyon várjuk. Azt mondta hogy menni fog!!! :))) Úgyhogy készüljetek, jön hozzánk is a nagyszakállú!

Utána visszamentünk a vasútállomásra, vártunk egy kicsit, közben sétáltunk a városban Katival és Katariinával, majd 6-kor útraindultunk. Olyan fáradt voltam, hogy már korán elbóbiskoltam, viszont utána felébredtem. Mégse olyan egy zötykölődő vonaton aludni, mint a kényelmes ágyban. Reggel 7-re értünk Helsinkibe...

Annyira feldobott ez a pár nap és a Mikulásozás, hogy abszolút nem volt kedvem visszajönni Helsinkibe. Jó volt elfelejteni a tanulást, nem foglalkozni a tennivalókkal, csak kikapcsolódni egy kicsit. Úgy érzem már rám fért. Ma egy kicsit szomorkásabb voltam hogy vissza kell térni a tanulós hétköznapokba, ráadásul fáradt és feszült is voltam, de összeszedtem magam és próbálok erőt meríteni az elmúlt pár napból a folytatáshoz, hiszen már tényleg nincs sok hátra: 18 nap és otthon leszek, azaz bő 2,5 hét!

Ma szinte egész nap a szálláson voltam, pakolásztam, elolvastam az e-mailjeimet (válaszolt a közlekedés pszichológia prof és megdícsérte a beadandómat, 4-est kaptam rá és 10 kreditet, majd bő egy oldalon keresztül kommentelt, nagyon örültem neki). Csak a bankba ugrottam el, és nézelődtem egy kicsit az üzletekben. Most már egyre jobban karácsonyi hangulatba kerülök! :)

Ne felejtsétek el megnézni a fényképeket, és írjatok hogy tetszett! Nagyon várom!

Sok-sok puszi mindenkinek!