Reggel Léna telefonja ébresztett, de utána visszaaludtam, majd arra keltem fél óra múlva, hogy valaki dörömböl az ajtón... Gondoltam, hogy Léna csoporttársa lehet, akivel együtt mennek suliba, de ő nem hallotta, mert épp a haját szárította a fürdőben. A harmadik kopogtatás után kikecmeregtem az ágyból hogy ajtót nyissak és beengedjem a lányt. Utána visszafeküdtem az ágyba. Amikor Léna kijött a fürdőből, annyira meglepődött, hogy itt a csaj a szobában, hogy ordított egy nagyot, majd hangosan elkezdett beszélni vele. Nem vette a lapot, hogy én aludnék, pedig a német csaj suttogott, és mondta is neki, hogy legyen csöndben. Na itt egy kicsit elszállt az agyam, ahogy felkeltem írtam Anyunak egy panaszkodós e-mailt, Albinak is kiöntöttem a bánatom, de a harag nem szállt el, amikor mentem a menzára, hogy Katival találkozzak, akkor is csak ezen tudtam gondolkozni. Miért tűrök én el mindent?! :/

Útközben zenét hallgattam, és mi volt az első szám, ami megszólalt a fülemben: Maroon 5 - If I never see your face again, I don't mind. Esküszöm, teljesen véletlen volt! :) Bevallom, Lénára gondoltam közben... :P

Na mindegy, délutánra már elfelejtettem... Katival megebédeltünk a menzán, ami egyben a reggelim is volt, jót beszélgettünk, bevásároltunk a holnapi ebédre, majd elmentünk hozzájuk. Nagyon hideg volt, és amúgy is sok cuccunk volt. Fél 3 előtt indultam el a Design Museumba, közben is zenét hallgattam.

3-kor mentünk be a múzeumba, ami nekem nem annyira tetszett, megmondom őszintén. Kevés kiállítási tárgy volt, és amúgy sem vagyok annyira oda a formatervezett, ultra hiper modern, dizájn székekért. :/ Mondjuk érdekes volt, megérte elmenni, legalább körbevezettek és mostmár tudok a finn dizájnról is valamit. :) Utána még nézelődtünk a környéken Lénával és egy olasz lánnyal, majd hazajöttem, nagyon fáztam... A sportcipő és a szövetkabát kezd kevés lenni.

Aztán megjött Léna is, és beszélgettünk egy kicsit. Tudom, hogy nem direkt akar szemétkedni velem, hanem csak egyszerűen nem veszi észre magát, abszolút nem illedelmes és teljesen más neveltetést kapott. Mindenesetre eldöntöttem, hogy legközelebb mondani fogom neki, hogy ez így nem mehet tovább.

Már kezdtem azt hinni, hogy szép befejezése lesz a napnak, Zalánt is láttam Skypeon futni! De erre fürdés után mi történt?! Leejtettem az epilátort, elhajlott a töltőjének a vége, amit vissza akartam hajlítani, de nem sikerült, helyette letörtem az egészet... :( Már meg sem lepődtem, komolyan mondom. :( Kész katasztrófa vagyok. Szerencse, hogy Albi 2 hét múlva jön, és szegényt meg tudom kérni, hogy vegyen nekem egy újat. :S Már nincs pofám ezt is vele intéztetni, de sajnos máshogy nem tudom megoldani a dolgot. :( Jó lesz a legegyszerűbb földönfutó pár ezres epilátor is, csak legyen már valami. Remélem otthon meg tudjuk javíttatni a régit, mert én nagyon szerettem... Ez volt az első epilátorom és nagyon a szívemhez nőtt, na. :P :D (Csoda, hogy ezek után még tudok viccelődni... De komolyan, elég csalódás ért ma, ezen már meg sem lepődtem. A biztonság kedvéért azért nem nagyon nyúlok ma semmihez, a laptopra is nagyon vigyázok. :P)

Remélem a holnap szebb lesz, igyekszem újult erővel nekilátni mindennek és figyelmesebb lenni... holnap Katinál fogok aludni, úgyhogy legközelebb csak vasárnap tudok majd írni a blogra, addig is mindenkinek szép hétvégét kívánok. Ha tudtok írjatok, most látjátok mekkora szükségem van rá... Köszi, pussz