Ma reggel Léna korán kelt, mert találkozott az orosz ismerősével, körbevezette őket egy kicsit városon. Közben én kihasználtam a nyugit a szobában, és interneteztem, híreket néztem, relaxáltam... De jó is volt! :)
Fél 1 körül indultunk el Seurasaarira, arra a szigetre, ahol kb két hete voltam Katival. Velünk tartott Xenia is, Léna német csoporttársa. Egy kicsit tartottam az egésztől, mert néha nem értem amit Xenia mond, és ők amúgy is szuperül beszélnek angolul, nem nagyon tudom tartani velük a lépést. Megértem amit mondanak, de nem tudok olyan gyorsan és folyékonyan válaszolni, ahogy ők teszik, úgyhogy leginkább csak hallgattam. De nagyon figyelmes volt Xenia, mert engem is bevont a beszélgetésbe, én is meséltem neki Magyarországról. Mondjuk nem csoda hogy ilyen jól beszélnek, hisz angol szakosok, és Xenia már többször volt Amerikában is... Így könnyű. :D:P
Útközben jót beszélgettünk, megálltunk fotózkodni a Sibelius emlékműnél, és végre én is tudtam használni a saját fényképezőmet. Nem tudok betelni ezzel az örömmel! :) Talán furcsa ezt hallani otthon, de higgyétek el nagyon rossz 3 hétig fényképező nélkül lenni egy új helyen, aminek minden érdekes pontját szeretnéd megörökíteni! Képzeljetek el egy nyaralást fényképező nélkül... Ugye milyen rossz?!
Léna ma is otthonhagyta a memóriakártyáját, úgyhogy a mienket kérte el, hogy tudja használni a saját gépét, mert neki nem jók azok a képek, amiket mi készítünk, mert nem elég élesek... :P Oké, lehet hogy nem 180 ezres gépem van, de szerintem az enyém is szép képeket készít, nincs vele semmi baj. Na mindegy, én nem veszekedtem vele... De egyszer azért mondtam, hogy szerintem az én képeim is jók, amikor épp a legszebb mókusos képembe kötött bele... Fúúú halljátok olyan türelmes leszek mire hazaérek! Eddig se kaptam fel olyan gyorsan vizet (legalábbis nem sűrűn) de mostmár mindent elviselek: a szürcsögést, a nyammogást, komolyam mostmár semmi sem idegesít. :)
Szerencsére szép időnk volt, ma nem volt olyan hideg, és néha előbújt a nap is a felhők mögül. Nagyon jól éreztem magam a szigeten, gyönyörű képeket készítettem, kikapcsolódtam, ott voltam az állatokkal, etettem mókusokat és feltöltődtem a természetben. :) Ha lesz még szép idő, lehet hogy újra elmegyek egyedül, csak egy könyv társaságában, de akkor már biciklivel, mert elég messze van...
Szegény Xenia nem viselte valami jól, hogy Léna minden mókust 300-szor lefotózott, és magáról is kért kb 500 képet különféle beállításokból. Rájöttem, hogy én elég elnéző vagyok vele szemben... No nem baj, nekem ő már csak a bohókás Léna marad. :)
Kb 6-kor estünk haza, majdnem szó szerint, hulla fáradtan. Az első dolgom volt összedobni valami kaját, nagyon éhes voltam, ugyanis nem vittem magammal uzsonnát a szigetre. Este kikapcsolódásképp megnéztem egy jó pár részt a Showder Klubból, közben többször is majdnem sírtam a nevetéstől, nagyon vicces volt. És hiába láttam már a nagyját, mégis jó újra nézni, nem emlékeztem minden poénra. Ezek a videók feldobják a hangulatom, és egy kicsit úgy érzem magam, mitha otthon lennék és együtt néznénk a nappaliban a TV-t. :)
Holnap reggel Katival elmegyünk egy finn nyelvű evangélikus istentiszteltre a nagytemplomba, úgyse láttam még belülről az épületet. Nem fogunk érteni semmit a beszédből, de legalább megpihenünk egy kicsit, a belsőnkre figyelünk, és imádkozunk. Utána közösen ebédelünk, majd lehet, hogy körbenézünk a környéken, még van egy pár hely ahol nem voltunk, de szeretnénk megnézni.
Este újra írok, addig várom a Ti leveleiteket!
Pusszancs
