Immáron a végleges helyemről írok, egy kedves orosz lány társaságában, de erről majd később. :)

Helyi idő szerint 11 óra körül nyakamba vettem az összes cuccom, hogy gyalog elinduljak megkeresni a fent említett utcát. Igyekeztem széles, nagy forgalmú utcákat választani, még ha kerülők is egy kicsit, hogy megússzam a macskaköveket, de így is akadt belőlük bőven, főleg a zebrákkal gyűlt meg a bajom. De le a kalappal a bőröndöm előtt, bírta a strapát, megérte beruházni. Más bőrönd már felmondta volna a szolgálatot, tuti kitört volna vagy a fogója, vagy a kereke. Jól nézhettem ki, amint 3 nagy csomaggal küzdök a zebrán, hogy átérjek amíg még éppen zöld.

Közben 2x egy kicsit eltévedtem, de jó hasznát vettem a térképnek, és 2 ismeretlen ember is odajött segíteni amikor látta, hogy a térképpel szerencsétlenkedem. És még azt mondják hogy a finnek visszahúzódóak, nem olyan nyitottak, nem nagyon mennek oda másokhoz, de segítőkészek. Eddig én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Nem tudom Magyarországon hányan mennének oda egy turistához, ha látnák, hogy eltévedt. Az egyik Aegy fiatal lány volt, a másik pedig egy 55 körüli nő.

Amikor ideértem, bejöttem a kulcsommal (ami valójában egy mágneskártya), de láttam, hogy takarítják a szobát és nem tudok bemenni. megkérdeztem lent az irodában, és azt mondták, hogy csak 4 után lehet elfoglalni, úgyhogy otthagytam a bőröndöm, és a 2 kisebb táskával elindultam keresni egy parkot, ahol pihenhetek egy kicsit. Arra nem gondoltam, hogy fáradtan, izomlázasan (a lovaglás miatt) és nagy csomagokkal ez nem is lesz olyan könnyű. Ráadásul elkezdett esni is!

Ahhoz képest, hogy milyen hideg volt, a finnek kiscipőben, és sokan szoknyában voltak. Engem attól is kirázott a hideg, ha rájuk néztem, pedig nem déli országból jövök. Úgy látszik nekik ez jó időnek számít. :) Muszáj lesz hozzászoknom... Mi lenne ha északabbra mentem volna?!

Miután majd megfagytam kerestem egy helyet ahová beülhetek. Végül a McDonaldsot választottam, mert ott van ingyenes wifi, amit persze nem tudtam beüzemelni. :D Ez az én formám... Itt találkoztam egy pszichiátriai esettel, de komolyan. :P Fel alá járkált és magyarázott magában, néha kitört belőle a szofosás, és akkor hangosabban mondta. Imádkoztam, hogy engem elkerüljön, mert nem tudok majd vele kommunikálni. Rá 2 percre odajött hozzám, és kérdezett valamit finnül. Mondtam neki angolul, hogy nem értem, és bíztam benne, hogy megszeppen, és elmegy magától. De erre, ahogy befejeztem a mondatot rögtön folytatta angolul!!! Nem semmi... Utána szerencsére otthagyott, állítólag csak az elveszett telefonját kereste.

Amikor visszajöttem a szállásra találkoztam a liftben egy kedves vörös hajú lánnyal, és mint kiderült, ő az orosz lakótársam. :) Nagyon aranyos lány, rögtön puszival fogadott, ami itt nem jellemző, egy kicsit távolságtartóak az emberek. Sőt még ajándékot is hozott nekem Oroszországból! :) Egy kinyitható kis tükröt, rajta egy orosz mintával.

Berendezkedtünk, szép a szállás, jól érezzük magunkat nagyon. Utána elmentünk bevásárolni egy boltba, hazafelé pedig beugrottunk a Mekibe egy milkshake-re, és megvitatni az élet nagy dolgait. :) Jól beszél angolul, jobban mint én, de remélem hamarosan én is belejövök.

Sajnos nem működik a kulcsom, nem tudom vele kinyitni a szobám ajtaját, viszont a liftben és a külső ajtónál nincs vele gond, úgyhogy holnap be kell mennem az irodára megkérdezni, hogy mi lehet vele. Habár 2 internet kimenet van, csak az egyik működik, úgyhogy csak felváltva tudunk netezni, ezt is jó lenni elintézni az irodán, megkérdezni, hogy mi ilyenkor a teendő.

Holnap reggel 9-kor kezdődik az orientációs hét, csoportokra osztanak minket és megmutatják a várost, valamint ellátnak hasznos információkkal. :)

Este beszámolok, addig is minden jót! ;)